...:::My TokioHotel Story:::...

Reggel, illetve délben keltem.Ruby hozott be nekem reggelit.

-Szia!Jól aludtál?

-Szia!Nem.Nem kérek!-Toltam el magamtól a reggelit.Újra visszaaludtam.Éjjel kettőkor felkeltem inni.

-Missy, arra gondoltam, hogy menjünk el a Girl!-klubba.

-Menjünk.-Elindultunk a Girl!klubba.Amikor odaértünk beléptünk az ajtón, ahol egy lány várt ránk.Velünk egyidős volt mindenki.

-Mesélj, veled mit csinált a szemét pasid?

-Bill...Azt monddta hogy szeret, nem is egyszer...És mégis megcsalt a rohadt!

-Bill...Őm...Bill Kaulitz?

-Sajnos.-Csörög a telefonom.-Ő az!

-Vedd fel!-Felvettem és kihangosítottam.

-Mit akarasz?monddtam hogy felejts el!

-Csak azt, hogy hogy vagy?

-Nem mindegy?

-Bocsánat!Kérlek, ne csináld ezt!Be voltam rúgva!Nem voltam magamnál.

-Ennyi volt!Missy és Bill szerelmének örökké vége!Melyik betüt nem érted?

-Ne csináld ezt velem!

-De!Csá, ne hívj többet!-Leraktam.

-Tipikus pasi!-monddta az egyik lány.A klub végére teljesen kivoltam.Ruby haza vitt.

-Missy, holnap hazamegyünk apukádhoz!Én is megyek, jó?

-Jó.

Másnap-délben

-Ruby, megyünk?

-Indulás.-Beültünk a kocsiba.Ruby még visszaszaladt valamiért.A ház elé behajtott Bill kocsija.Bill kiszállt, körülnézett és Ruby kocsijához lépett.Az ablakom le volt húzva.Bill behajolt rajta.

-Missy, hova mész?

-Semmi közöd hozzá.-Elkezdett csurogni a könnyem, és hogy ezt Bill ne lássa, felvettem a Bögöly napszemüvegem, és felhúztam a kapucnim.

-Missy, kérlek!

-Ooo....Miért nem monddtad magadnak amikor megcsaltál: Bill kérlek, ne baszd meg azt a kurvát! ?

-De...-Bill benyúlt az ablakon, meg akarta fogni a kezem.Elkezdtem felhúzni az elektromos ablakot.Bill keze beszorult.A kocsiajtó nem volt lezárva.Bill kinyitotta és lehúzta az ablakot.Kiszedett a kocsiból.Szorosan megölelt.Görcsben állt a gyomrom meg a szívem, de nem öleltem vissza.Próbáltam magam eltolni de Bill nem engedte.

-Tudod hogy szeretlek!Ő csak egy senki volt.Be voltam rúgva.

-Aha, tehát ha kanos vagy, akár kit megkefélsz, aki az utadba áll!Ugye?

-Nem!Én csak téged szeretlek!Érted, csak téged!!

-Én viszont csak téged nem!

-Ne ölj meg!Ne csináld ezt velem!

-Miért is ne?

-Mert szeretlek!

-De én nem!-Végre kiszedtem magam Bill karjaiból.-Van ilyen!

-Akkor mit tegyek hogy ne legyen ilyen?

-Ezt akkor kellett volna kérdezned mielőtt megcsaltál volna!-Bill levette a napszemüvegem.A szemem megint fel volt dagadva és folyt belőle a könny.Bill értetlenül nézett rám.

-Te sem akarod ezt!

-Mit ezt?

-Azt hogy szétváljunk.

-És ha igen?

-Tudom hogy nem!Ha ezt akarnád nem sírnál.-Bill visszaadta a napszemcsim.

-A cuccaidat átvigyem vagy átjössz értük?-Letaglóztam.Tátva maradt a szám.Bill dobott?

-Megyek értük.Te most dobsz?-Ez egy kicsit meggondolatlan kérdés volt.Eddig én akartam dobni Billt.

-Nem, te dobtál engem!De nem adom fel!-Bill újra magához ölelt.Még mindíg nem öleltem vissza, utána visszaült a kocsiába és el ment.Ruby kijött, de már nem látta Bill kocsiát.Térdre esetem utána elfeküdtem a földön és elkezdtem halálosan sírni.

-Mi van Missy?

-Bill itt volt!Nem bírom ki nélküle!Olyan üres az életem!!!Én még mindíg szeretem!

-Akkor mire vársz még?Hívd fel!

-Nem!Nem bírom ki hogy megcsalt.-Hirtelen eszembe jutott Tom.Elmentem Rubytól, annyira hogy ne hallja mit monddok Tomnak.Elkezdtem hívni.

-Haló?

-Szia Tom!

-Szia!Bill pont most ment át Rubyhoz hogy beszéljen veled!

-Már volt itt!Nem tudnád neki megmonddani hogy minél előbb hívjon fel!?Mert ki van kapcsolva.-Nem ezt akartam monddani Tomnak.

-Jó!Szia!

-Szia!-Visszamentem Rubyhoz.-Indulhatunk.-Beültünk a kocsiba és elindi

ultunk.Csörög a telóm.

-Igen?!

-Missy, mit akartál monddani?-Ahogy meghallottam Bill hangját, a torkomban volt a gombóc.

-Állj félre!-Súgtam Rubynak.-Egy pillanat.-monddtam Billnek.Ruby félre állt.Kiszáltam és arrébb mentem.-Bill, sürgősen telálkoznunk kell!!!Ma!!

-Hol vagy most!

-Ruby hol vagyunk?

-A házamtól 2 km-re.

-Ruby házától 2 km-re!

-Oda menjek?

-Gyere!Gyorsan.-Leraktuk.-Ruby, nem baj ha még fél órát itt maradunk?

-Nem.-Bill pár percen belül megérkezett.A kocsiban nem csak ő ült.Volt mellette egy 20 év körüli lány.

-Ez nem lehet igaz!!Mekkora egy hülye vagyok!!Nem jelentett neked semmit??És most sem!?

-Csak azért jött hogy ő is bocsánatot kérjen!-A csaj kiszállt a kocsiból.

-Bocs!Mehetek?-monddta.

-Menj!-monddta Bill.Megfogtam Bill kezét és arrébb vittem.

-Csak azt akartam monddani...Hogy igazad volt!Én sem akarom ezt!És még mindíg szeretlek, de nem tudom elfelejteni ez a csajt.

-Soha?

-Soha ne mondd hogy soha.Csak egy darabig nem kellene taliznunk, hogy mind a ketten átgondoljuk ezt!

-De nem bírom ki!Csak egy kicsit nem nézek rád és máris hiányzol.

-Hidd el, én is így vagyok vele.

1 hónappal később, apánál, a szobámban, a naplóm előtt.20:00-kor.

"Tommal kicsit jobb barátok vagyunk.Bill nagyon hiányzik!Csak az emailomban 3541 üzenet van tőle.A virágokat és a leveleket +sms-eket nem számoltam bele.Nem tudom meddig bírom ki!Ma megyek az utolsó cuccomért."-Becsuktam a naplóm és elindultam az utolsó cuccaimért.Bementem Bill házába.Bill a konyhában volt.Megpróbáltam úgy bemenni hogy ne vegyen észre, mert nem akartam is megint sírni.De ez nem sikerült.Bill észre vett és utánam jött.Megfordultam.Bill pont elöttem állt, szorosan közel hozzám.

-Nem bírom tovább.Akármit tehetsz velem, de ebbe belehalok.

-Én is!Ez pont elég idő volt az átgondolásra.-Bill értette.Megölelt, és mint egy csókra szomjas Bill, megcsókolt.Aznap már ott maradtam Billnél.A szerelem örökké tart.(nah de nem mindig xD)